A NAGYBOLDOGASSZONYNAK SZENTELT RÓMAI KATOLIKUS SZÉKESEGYHÁZ

Elhelyezése: Nagyvárad, Șirul Canonicilor 2. szám

A Szűz-Mária Mennybemenetelének szentelt Nagyváradi Római-katolikus Székesegyház tervezésére Forgách püspök Franz Anton Hillebrandt bécsi építészt kérte fel, aki 1750-ben leutazott Nagyváradra és aláírta a tervezési szerződést. Az alap kiásása 1751-ben kezdődött, az alapkövet pedig 1752. május 1-én tették le. Ettől az évtől kezdődően nem említik Hillebrandt nevét, de megjelenik Giovanni Battista Ricca, aki teljesen átdolgozta a székesegyház tervét. Az épület megvalósításához Ricca átveszi a római jezsuiták „Il Gesu” templomának tervét, amely Vignola építész műve. Az ismert bazilika terv – mely áll egy főhajóból, két mellékhajóból, melyek négy oszlopközből állnak, melyeken átvág az elnyújtott kórus előtt egy rövid kereszthajó – homlokzata az Olaszország fővárosában található „Santa Agnesa” templom mintájára készült. Erre a típusra jellemző, hogy a tornyokat a homlokzat síkjához képest ferdén helyezik el, ezáltal egy enyhén hajlított homlokzatot kapunk.

A munkálatokat Dominicus Luchini vezette, aki Riccával együtt érkezett Itáliából. A munkálatok lendületét megtörte, hogy Ricca eltűnt (1756 után az iratok nem említik többet Ricca nevét, valószínűleg elhunyt ebben az évben), később 1758-ban Forgách Váci püspökké való kinevezése. Ebben az évben – Iosephus Salamon kanonok után – a hajók be lettek fejezve, kivéve az oldalsó két kápolnát, a tornyok körül körülbelül négy méter falazni való maradt az oromzatig. Forgách Pál püspök az emlékirataiban úgy emlékszik vissza, hogy a szentély és a kereszthajó két kápolnája már elkészültek, mikor ő elhagyta Váradot. Egy dolog biztos: a templom még 1759-ben sem volt befedve. Megjegyzendő, hogy Luchini volt az, aki folytatta az olasz Ricca építész munkáját.

1759 augusztusában a Nagyváradi római katolikus püspökség élére Patachich Ádámot nevezték ki. Ő a katedrális szomszédságába egy reprezentatív püspöki palotát is akart emelni, és a terv elkészítéséhez Franz Anton Hillebrandtot hozta el újra, aki akkor már a császári udvar főépítésze volt. 1760-tól Hillebrandt Nagyváradi képviselője az osztrák Johann Michael Neumann volt, aki 1761-től kezdődően a székesegyház építésének összehangolása mellett vezette a püspöki rezidencia építését is. Ettől kezdve a székesegyház munkálatai lassan haladtak, Patachich nagyobb figyelmet szentelt a püspöki palotának. A székesegyház építésének vezetésében bekövetkezett változtatások káros hatással voltak a székesegyház stílusegységére is. Miközben Ricca észak-itáliai barokk stílusú bazilikát akart építeni, Hillebrandt nem volt elégedett ezzel a stílussal, elavultnak és provinciálisnak tekintve azt. Ő a kései osztrák barokk stílust választotta, következésképpen Ricca tervei módosultak ilyen értelemben. A dobon lévő kupola ki lett cserélve a tető belsejébe beágyazott toronysisakkal, mely rendszert az osztrák barokkban használták gyakrabban. A homlokzat is módosult egyszerűsítés által, messzebb került az itáliai barokk elveitől, így helyet kapott egy sor mérsékelt, néhol klasszicizáló elem. Hillebrandt közvetlen irányítása alatt megvalósított tornyok nagy mértékben csökkentik az épület stílusának kiegyensúlyozottságát, túl alacsonyak, szinte csenevészek lévén az épület hatalmas méreteihez képest. A díszítő elemek között felismerhetjük Hillebrandt stílusának jellegzetességeit, úgy kívülről, mint belülről. A központi homlokzat másodlagos kapuzatai, háromszögű attikákkal megkoronázva, melyek alatt fonott füzérdíszek találhatók késő barokk aljzatot alkotva az ő koncepciójához tartoznak; megemlítjük továbbá az oldalsó emelvények feletti ovális ablakokat vagy a hurkolt pántlika motívumokat a kereszthajó emelvényének korlátjain.

1776 áprilisában Patachich Ádámot kinevezik Kalocsa érsekének, a székesegyház munkálatai pedig leállnak. A káptalan megbízza a munkálatok folytatásával Iosephus Salamon kanonokot, aki Ricca híve lévén sokszor kerül szembe Neumannal, mert ő Hillebrandt koncepcióit akarta megvalósítani. Mária Terézia Hillebrandt pártját fogta, és ugyanakkor megsürgette a székesegyház befejezését. A székesegyház építésére hozott minden erőfeszítés mellett csak 1779-ben fejezték be az építését; a homlokzat nagyon egyszerűsített, és amint láttuk klasszicizáló elemeket tartalmaz a tornyok pedig 61 méteresre rövidültek, a székesegyház méretéhez képest túl alacsonyra. A székesegyház felszentelés 1780. június 25-én történt. Ebből az alkalomból Kollonitz Lászlót nevezték ki Nagyvárad római-katolikus püspökének, aki addig Erdély püspöke volt.

Elmondhatjuk tehát a Nagyváradi római-katolikus székesegyházról, hogy a tipikus bazilikai formaszerkezet szerint lett kigondolva, három hajóval és kereszthajóval, az oldalsó hajókat több részre osztva kezelték, mindegyik rész külön betöltheti egy kápolna szerepét. A kórus (szentély) széles, mint a középső hajó, és egy enyhén hajlított apszissal végződik, mely elé egy monumentális oltárt építettek. Az oldalsó hajóknak van földszintje és emelete is. A középső hajó és a kereszthajó félkör alakú boltíveinek kereszteződésénél az épületet egy süveg alakú kupola koronázza meg, mely be van ágyazva a tető belsejébe. Kívül is a monumentális kialakítás tipikus bazilikai jellemzőket hordoz. A középső hajó nagyon magas, és külön van befedve egy egységes tetővel mely két irányba lejt, amely metszve a kereszthajó ugyanolyan magasra emelt tetejével egy kupolát is takar. A középső hajó megmagasított falaira merőlegesen egy sor támpillér van helyezve, melyeknek az a szerepe, hogy átvegyék azon boltívek nyomását, melyek megerősítik a hajó félkörös ívét. A konstruktív szerepükön kívül ezek a faragott tartópillérek, mint valami felborított lekerekített végű oszlopok egy esztétikai szerepet is betöltenek, ütemezve a teret és csökkentve az eltérést a középső felmagasított hajó teste, és a sokkal alacsonyabb oldalsó hajók homlokzatai között, melyek külön vannak lefedve. A fő homlokzat, vízszintesen kezelve, két vékony torony közé van beágyazva, kocka síkkal ferdén ráhelyezve a két sarokra, mint valami merevítő pillér és hozzákötve a homlokzat falához a görbe falak által. A két évszázad alatt a székesegyházat kívül és belül is többször restaurálták, de szerencsére nagyobb módosítások nélkül. 1992-ben II. János Pál pápa Basilica Minor rangra emelte a székesegyházat.

Más turisztikai látnivalók a közelben:

  • Barokk Palota (Șirul Canonicilor utca, 2 szam)
  • A Kanonok Sor (Șirul Canonicilor, 7 – 25 szam)

Minden vélemény számít!